Cigánypasztorálás és rendpártiság

Z. Gergely 1979-ben született, jelenleg a Magyar Apostoli Gyülekezet jászladányi gyülekezetében presbiter, „civilben” a Magyar Postánál dolgozik. Cigánypasztorálásról, munka- és rendpártiságról beszélgettünk vele. Véleménye szerint fontos a tekintélyelvűség, és elmondta, hogy a nemzeti radikális közösségnek nyitnia kellene a cigányság különböző rétegei felé. Interjú.

Z. Gergely

Sok szempontból fontos a Káin Jegye blog számára is ez az első interjú: a jobb- és balliberális média is igyekszik azt sulykolni, hogy hazafias emberek ne foglalkozzanak a cigánykérdéssel, mert úgysem elég toleránsak hozzá, nemzeti radikálisok aztán meg pláne ne szóljanak bele. Te, Gergő, huzamosabb ideje tevékenykedsz a szinte teljesen cigányokból álló jászladányi gyülekezetben, mégsem ábrándultál ki hazafias érzésedből.

Bizony nem ábrándultam ki belőle! Kérdezgettek, hogy: „Hú, te nemzeti érzelmű vagy, hát akkor rasszista is vagy?” Mondtam, hogy ez nem így van, és meg is beszéltem a helyi cigányokkal. Aztán persze pont, aki ezt kérdezte, beszélt egy későbbi veszekedése során valakivel úgy, hogy kiírt mindenkit mindjárt, meg kire kit uszít rá, származását emlegetve… nem részletezem. Akkor most én lennék a rasszista?

Ha a viták kerültek szóba: miben különbözik egy olyan gyülekezet, ahová sok cigányember jár – akár már hívők, akár nem?

Bizonyos dolgokon – függetlenül attól, hogy cigányok vannak-e a gyülekezetben, vagy nem – keresztülmegy az ember. Amíg csak olvasod, hogy mit ír Pál apostol a különböző gyülekezetekhez, gyülekezeti rendekről és problémákról, addig az ember elméletben tudja a dolgát, de előbb-utóbb szembesülsz a gyakorlattal, és máshogy éled meg, mint ahogy addig gondoltad. Ide tartozik a gyülekezet fegyelmezése is. Kívülről könnyű megítélni a lelkipásztort, hogy miért nem tudja megfegyelmezni azt, aki bomlasztja a közösséget, de amikor te kerülsz ilyen pozícióba, és neked kell ítélned vagy vezetned, már teljesen másképp megy a dolog. Nem használhatsz ostort, fegyvert, a józan szót meg nem mindig értik meg. Speciális dolgokból épp elég van, legfeljebb mások a magyar, és mások a cigánygyülekezetekben. Itt kis problémából is nagyot tudnak csinálni. Természetesen, amit itt elmondok, nem lehet általánosan a cigány gyülekezetekre alkalmazni, hisz közöttük is nagy különbségek vannak viselkedésben. Ha konfliktusra kerül sor, akkor képzelheted, hogy feldühödik mindenki, és megy az egész család – főleg, ha még nem az Úr útján jár a család, hogy finoman fogalmazzak – és az aktuális haragosaik ablaka alatt ordítoznak, kiabálnak, hogy mi lesz itt mindjárt… Ez tőlem vagy tőled olyan idegen, hogy nem tudjuk felfogni. Nem egyszerű békét teremteni, pláne cigányasszonyok között: más kultúra, ahol a józan érvelés nem mindig vezet célra. Sokan csak a tévéből merítik a kulturális és lelki élményeket, így hát ne várj csodát! Ha ezt látják a TV-ből is, persze, hogy nem változnak! Hozzáteszem, ez a magyar gyülekezetekre is igaz lehet. Ami még elsőre furcsa, hogy a cigányok nemcsak elvárják, hogy foglalkozzanak velük, de aztán azt is elvárják, hogy még ha össze is balhéztatok, utána legyetek rögtön megint jóban. Te úgy vagy vele magyarként, hogy oké, balhé volt, úgyhogy nem haragszom, de most hanyagoljuk egymást egy darabig, ráadásul nehezebben emészted meg és teszed túl magad az eseményeken. De a cigány forróvérű, és rendezni akarja, és magyarázni kezdi, és „mászik a nyakadra”. Simán bemennek egymás házába, vagy akár a tiedbe, - nem feltétlen rossz szándékból - hogy kibeszéljék magukat, még akkor is, ha te nem vagy rá kíváncsi. Hangsúlyozom azonban, hogy ez nem igaz az egész cigányságra általánosságban. Vannak olyan cigányok is, akikkel soha semmi gond nincs, életvitelük példamutató a társadalom számára. A konfliktusok megvannak mindenütt, csak itt más vérmérsékleten működnek.

Szinte közhely ez a dolog, de mégis tisztázzuk: szerinted mennyire nyitott a cigányság a hitre, a vallásra?

Tapasztalataim szerint a cigányság alapvetően nagyon nyitott. Vágynak a hitre, a törődésre is, de főleg a szeretet utáni vágy nagyon erős bennük, hiszen többségüknek kisebbségi érzésük van. Nagyra tartják a vallást, - már-már babonásan kezelik – de messze nem mind megtértek. Nem szabad összekeverni a hitet a külső szokásokkal: láttam őket zarándokolni a kegyhelyeikre, persze a márkás autóban és nyakig aranyban.  Viszont ha egy cigány megtér, az nagyon megtér – ezt szokták mifelénk mondani. Ha igazán átadja az életét, akkor letesz mindent: a drogot, az alkoholt, a bűnözést. Alapvetően ott a trükk, hogy az egyszerű emberek könnyebben veszik az Igét, mint a műveltebbek, noha értelemmel is meg lehet térni. A cigányság érzelemgazdagabb, forróvérűbb, ezért fogékonyabb, ha érzelemmel telítve hirdeted az evangéliumot.

Milyen pozitív hatásai vannak a lelki gondozásnak egy cigány közösségben?

Mondom, kezdjük azzal, hogy csak azért jár-e a kérdéses cigány az imaházba, hogy legyen közössége, meg énekeljen szépeket, hogy leeressze a gőzt, mert sajnos sokszor tapasztalható ez. Az a hangosan hallelujázó típus – nem akarom megítélni senki hitét, de ez így, önmagában nulla. Ahol rendszeres a lelki gondozás, a hitélet, ott tapasztaltuk, hogy előbb-vagy utóbb, de kimozdulnak a rossz szituációikból. Lehet, hogy kezdetben csak egyvalaki embereli meg magát, és lesz először állása, de aztán ő példát mutat, és lassan lesz többnek is. Az egyik asszony fiának és férjének épp most lett munkája, és ez már bőven elég, hogy biztonságban érezzék magukat anyagilag. Fontos is, mert most megy középiskolába a lányuk, és nem mindegy, hogy hova, hiszen jól kell tanulnia. Az integrációban nagyon fontos az oktatás! Vannak, akik már dolgoznak, és ők normálisabban állnak már a dolgokhoz. Aki küzd érte, annak a munkahely összejön idővel, esetleg sikerül jobb helyre beírattatni a gyereket, de sosem szabad ebben magukra hagyni őket. Nem lehet azt mondani, hogy „majd az Úr egyengeti a dolgaikat!”  Ésszel is kell dolgozni. Ha megérteted velük, hogy mire van szükség, ha mutatsz látható célt, akkor utána képesek is nagyobb áldozatokat hozni, és ha látnak sikerélményt, akkor elgondolkodhatnak, hogy mi lenne, ha ő is így tenne. Ha az anyagiak, a lelki- és a magánélete valakinek rendezett, az pozitív példa – tudod, a társadalom legalsó rétegeiben nagyon depressziósak az emberek. Azt mondják, hogy „nem tudok kitörni, nem tudok változtatni,” pedig igenis tudnának! Meg kell mutatni az opciókat és a reményeket!

A helyi konfliktuskezelésben mit tehet az egyház?

Egyes közösségek között közvetíthet a pap, de nagy kérdés, hogy miért alakulnak ki külön cigánygyülekezetek? Mi magyarok nehezen fogadjuk a miénktől eltérő viselkedést, pedig megférne egymás mellett a kettő – de ezt természetesen a másik oldalon is be kell látni.

Mennyire találod nyitottnak az egyes egyházakat a cigánykérdésre?

Hatalmasak a különbségek! A pünkösdiek például egészen otthon mozognak ezen a terepen, szinte teljes a lefedettségük az ország hátrányosabb régióiban. Alapítottak egy magánszervezetet, mely külön áll az egyháztól, és körülbelül 4-5000 főt foglalkoztatnak, állami támogatással. Jelenleg is készül egy szociális felmérés, benne egy több oldalas családi és egyéni teszttel, és úgy tervezik, hogy elküldik sok fontos szervezetnek. A hálózat, aminek keretében ez készül, azért is fontos, mert jelenleg nem lehet objektív felmérést csinálni a cigányság számáról és helyzetéről. Ez a felmérés viszont reprezentatívnak ígérkezik.  Cigánypasztorálás, szociális gondozás, beteglátogatás – ezek mind részei a missziójuknak. Előrevinni a cigányokat a társadalomba való beépülés útján, nos, erről is szólnia kéne az egyházi munkának szinte mindenhol. Hogy tanuljanak, hitéleti és világi értelemben, ez lenne a cél. Igaz, ez rajtuk is múlik.

Mi a helyzet a nagy egyházakba?

Ebbe nem látok bele, hiszen a Magyar Apostoli Gyülekezet egy apró közösség. A nagy egyházak a méreteikhez képest talán nem veszik ki a részüket eléggé a szociális kérdésekből. Pedig lenne rá lehetőségük! Nem szabad, hogy megszakadjon a kapcsolat a konfliktusos részek és az egyház között! Nem nyilatkozni, meg politizálni kell, hanem lenyúlni a szegényekhez. Lássuk, van-e egyáltalán akarat és ötlet, hogy megkezdjék a dolgok szervezését, mondjuk egy misszió keretében?  A katolikus egyházban például a lehetőség és a tudás megvan: hatalmas részük lehetne az emberek képzésében.  Mi itt maximum bibliaórát tartunk – persze az se kevés. De a nagy egyházak ennél sokkal többre lennének képesek, jobban ki tudnák venni részüket. Iskolák, óvodák, szociális foglalkoztató helyek. Talán a legjobb példa napjainkban erre Böjte Csaba.

Ki is veszik a részüket, példának okáért a nemrég felállított egyházi kollégiumok fenntartásában. A mostani kormány mintha figyelmet szentelne a cigánypasztorálásnak. Mit gondolsz, mennyire éri meg az államnak támogatni azt?

Alapesetben egy kormánynak beugrik az ötlet, hogy ezzel a kérdéssel, ezekkel a problémákkal foglalkozni kéne. A következő dilemma, hogy vajon miként kezdjük hozzá? Mivel az önkormányzatoknak sincs pénzük, a legpraktikusabb megkeresni az egyházat, no meg a civil szervezeteket. A cigánykérdés egy megoldandó helyzet, és az állam által áhított integráció meg az egyházi misszió egybefuthat. Az államnak gazdasági és szociális okokból is megérné, hogy a cigányság felemelkedjen. Egyik államnak sem érdeke az, hogy egy minden értelemben csak fogyasztó, termelésre szinte alkalmatlan réteget eltartson, és hogy a társadalomban egyre növekedjen a leszakadtak rétege.  Mint már elmondtam, kézzelfogható eredményeket mutat fel a cigányevangelizáció lelki fejlődés és társadalmi beilleszkedés terén is. Mindenképpen van értelme fektetnie ebbe az államnak. És nem kell félni, ez politikamentes – ha cigánymisszión vagyunk, akkor nem Gyurcsányt vagy Orbánt fogjuk hirdetni. Szerintem senki nem csinál ilyet az egész országban…

De, csinál…

Jó, akkor lehet, hogy naiv vagyok, de akkor sem a cigányok között. Aki cigányokat akar politikailag agitálni, annak nincs szüksége az egyházakra. Ha a választásoknál kellenek a szavazatok, akkor pénzzel, sörrel, tésztával, akármivel le lehet kenyerezni a leszakadt rétegeket. Ám ehhez nem kell pap.

Van pozitív hatása a pasztorálásnak a bűnözési rátákra?

Igen! Én is hallottam már ilyen példát, jó visszajelzéseket, hogy miután foglalkoztak a cigányokkal, teljesen megváltozott a faluban minden. Maguk a cigányok kapták el a tolvajokat, akkor is, ha az közéjük tartozott! Ha már egy ideje gondozzák őket, egy polgárőrségekben sem lenne akadálya, hogy benne legyenek cigányok.

Milyen a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület, vagy a Magyar Gárda híre a tisztességes cigányok között?

Nem beszélgetek erről velük, de általában égnek áll tőle a hajuk. Ők ebben szocializálódtak. Hadd éljek egy példával! Vegyük a Horthy-rendszert. Valahogy a te felmenőid is megélték, és azt a véleményt átadták a szüleidnek, és ezt a képet kapod meg ma te is. Értelmes emberek simán beszélnek Horthyról olyan ostobaságot, úgy nem ismerik a történelmet… De hát, ha abban nősz fel, hogy bárki, akin bakancs van, csakis irredenta, fasiszta, neonáci, antiszemita, xenofób lehet, akkor nyilván ezt fogod gondolni. A Gárdának sem valami fajgyűlölősdi-kiirtósdi dolog volt a célja. Pusztán rendet akartak tenni, de ezt persze nem írja le a sajtó! Csak azt, hogy vonulnak bakancsban, mert politikaorientált a jobboldal és a baloldal médiája is.

Emlékeim szerint neked szimpatikus a Horthy-kor.

Milyen kár is, hogy Horthynak ma nincs méltó utódja! Ha visszatérne a Horthy-rendszer, talán újra felemelkedhetne ez az ország. Nagyapámnak egyébként volt egy borotvája, Horthytól kapta személyesen! Máig megőriztük, de természetesen nem ezért tisztelem elsősorban Horthyt. Úgy gondolom, egy megfelelő rendszer volt egy, az ország szempontjából ideálisnak korán sem mondható időszakban, de szólj nyugodtan, ha másképp érzed!

Nos, az én szobám falán kinn lóg Horthy Miklós, úgyhogy itt nincs ellenérv. Ám visszatérve a Gárdára, rendszeresen elhangzik, hogy egy tisztességes cigánynak nincs oka félni a nemzeti radikális felvonulásoktól.

De hát ez nem így működik! Félnek tőlük. Félelem uralja az emberek életet. A másik oldalról vagy nem látják, vagy nem akarják átlátni, de tény, hogy úgy kell közelíteni a másik felé, hogy ne keltsek benne félelmet. Ha arra van szükség, hogy rend legyen például Gyöngyöspatán, akkor le kell menni, és tenni kell érte, de a társadalmi konszenzus ezen a téren sajnos még nem alakult ki a cigányság és a radikális erők között. Sajnos sok helyen a tekintély, a rend, a fegyelem és a cigányok életvitele nem összeegyeztethető, pedig minden embernek bizonyos fokig meg kell tanulnia a rendet, a fegyelmet a társadalomban.

Nem félsz erről beszélni? A cigányságot mértéktelenül védő lapok és „szakértők” szerint a rendpártiság és a munkaközpontú társadalom túlságosan közel állnak a fasizmushoz.

Ezt írják? Hajjaj, de keverik a szezont a fazonnal! Rend csak tekintély alapján van, a munkáról pedig talán szólnom se kell, hisz „aki nem dolgozik, ne is egyék”- mondja az ige.  A tekintély nagyon fontos dolog – vonatkozik ez hitre, mindenre. Ha az átruházott hatalom birtokosának – legyen lelkipásztor, rendőr, akárki – nincs tekintélye, akkor nem ér semmit. A tekintélyelvűség számomra nagyon fontos, és rendpárti is vagyok – szükséges is ez a cigányokhoz. Megjegyzem: a tekintélyelvűség egész társadalmunkban haldoklik, és ez lassan-lassan nemzethalálhoz vezethet.

Régen a vajdák megfelelően képviselték a fegyelmet a cigányok között.

A vajdák már akkor sem véletlenül voltak azok, akik! Egy alkalommal egy focimeccsen tombolni kezdett a cigány közönség egy bírói ítélet láttán, és láttam, hogy a vajda csak egyet kurjantott, és a dühöngő tömeg azonnal lehiggadt. Nagy volt a tisztelete és értelmes is volt mellé! Nem szabad, hogy buta, alkalmatlan emberek veszessék a cigányokat.

Milyen az élet Jászladányon?

Nagy a munkanélküliség, és a közbiztonság sem megfelelő, olyannyira, hogy az emberek tudatában is benne van, hogy ez egy rossz hely. A környező településeken van élet, van turizmus, pedig semmivel nem jobbak az adottságaik. Itt nincs élet egyelőre, de van remény! A lehetőség megvan a felemelkedésre! Hála Istennek az önkormányzat segítőkész mindenben. Hozzáteszem, hogy az önkormányzat is simán partner lehetne az egyházi integrációs programokban, még a legszegényebb helyeken is.

Látsz rá lehetőséget, hogy a nemzeti radikális körök nyissanak a rendes cigányok felé, vagy, hogy felkarolják a cigánypasztorálás ügyét?

Mindenképpen! Meg kell találni a párbeszédnek azon alapjait, amire építve együtt tudnának működni a rendes cigányok a nemzeti radikális közösséggel. Meg kell találni a nemzetiek közül azokat, akik alkalmasak erre! Semmi akadálya: csak legyen rá akarat. Persze kell egy erős platform ehhez a nemzeti radikális közösségen belül, ami azt mondja, hogy ezt is csinálni kell. Jó, ha van olyan hang a nemzeti oldalon, ami nem tüzet akar, hanem közeledni a hasonlóan gondolkodókhoz. Azok a nemzeti érzelmű emberek, akik minimum egymás keresztyéni elfogadását komolyan veszik, képesek lennének erre a párbeszédre, ahogyan egy nemzeti radikális tanár is megtalálhatja a feladatát a cigánygyerekek oktatása terén. Persze ezt fel kell vállalnia, és le kell kommunikálnia a nemzeti radikális oldalnak is! Nyilván az szóljon bele, akinek van az egészben tapasztalata. Egyetértek azzal, hogy ilyen téren van egy előítélet a hazafias emberekkel szemben, de az előítéletek azért vannak, hogy legyőzzük őket.

interjú anyaga: Veszprémy